Klemens von Metternicnek a Habsburg Birodalom sikeres kancellárjának 1848 tavasza fényes karrierjének a végét hozta. Március 18-án a forradalom hatására lemondásra kényszerült és Bécs elhagyására. Sőt Ausztriában sem maradhatott, így érkezett meg 1849 októberében Brüsszelbe, ahol kivárhatta a helyzet rendeződését. Egészen 1951-ig maradt és addig is a Rue Astronomie 9-es épületében lakott a Saint-Josse-ten-Noode városrészben.
Jósika Miklós író története más, ő annak a magyar forradalomnak a bukása miatt kényszerült elhagyni hazáját 1949-ben, amelynek egyik beindítója a Metternichet elűző bécsi volt. Jósika Lipcsén keresztül érkezett 1950 májusában Brüsszelbe és ugyancsak Saint-Josse-ten-Noode-ban talált szállást a Rue Saint-Alphonse 53.-ban, csupán két perc sétára Metternich házától. Hm, érdekes szomszédság, de csak pár hónapig tartott.
Míg Metternich a visszatérését tervezgette és tehette, hiszen a helyzet az ő szempontjából rendeződni látszott. Addig Jósika az irodalmi életbe tervezett visszatérni és a magyar forradalom utáni emigrációt segíteni. Mindkettő sikerült neki, hiszen miután könyveit újra elkezdték kiadni jelentős bevételhez jutott. Néhány év alatt rendeződött anyagi helyzete és egy telket is meg tudott vásárolni a szomszédos Rue de la Commune 25. szám alatt, ahova egy házat építtetett. A házban nagy élet folyt, egymásnak adták a kilincset a magyar emigráció kiemelkedő alakjai. Itt rendezte be az emigránsokat segítő irodáját is. Minden bizonnyal Kossuth Lajos édesanyja és nővérei is jártak itt, főként, hogy ők is laktak a közelben a Chaussée de Louvain 106-ban. (Kossuth Lajos édesanyja ennek a városrésznek a temetőjében nyugszik. Lásd korábbi cikkem: Kossuth Lászlóné )
Jósika Miklós utolsó éveit anyagi problémák árnyékolták be és a tüdőbaj. Átköltözött feleségével Drezdába, ahol 1865 februárjában elhunyt. Egykori házában ma a flamand Ten Noeyn Kultúrális Központ működik.
Jelentősen átalakították ugyan, de nyomokban megmaradt a régi épület. Évente egyszer a Charpatia a.s.b.l. táncházat is tart itt, ahol az öreg falak újra “hallhatnak” magyar szót, zenét. Illetve a Határtalan töri jóvoltából most márciusban kokárdákkal és újra az egykori forradalmi eszmékkel telt meg az öreg ház, ugyanis itt tartottam a március 15-i megemlékezést.
A rövid (és tényleg rövid, mert elképesztően hideg volt) séta után a Jósika – ház melegében a családokkal megismerkedtünk 1848. március 15-e eseményeivel és a márciusi ifjakkal. Újra alakítottuk az első felelős magyar minisztériumot. Ünnepelni alig jutott idő, mert a megerősödő Habsburg hatalom miatt gyorsan Nemzetőrséget kellett szerveznünk, majd toboroznunk. Szoktuk volt mondani, hogy ez bizony férfi munka volt, de valójában a nőknek is komoly szerepe volt benne. Ezért mi őket sem hagytuk ki és meséltem a Kossuth lányokról (asszonyokról), Zichy nővérekről és a szépséges Laborfalvi Rózáról illetve a fáradhatatlan Jósika Miklósné báró Podmaniczky Júliáról is. Szó esett bátorságról, szerelemről, gyűlöletről és összefogásról. Egy ünnep sok – sok aspektusáról.
Néhány kép a délutánról:
A képen felül Metternich látható egy 1840 körüli festményen, mellette a ház amelyben Brüsszelben lakott. Alul Jósika Miklós és háza egy korabeli metszeten illetve egy megmaradt freskó az egyik teremből.
Az első csoport néhány pillanata.
Térképen a házak elhelyezkedése.
Köszönöm a sok lelkes és aktív résztvevőt! Pál Zsuzsának a Kőrösi Programtól, hogy segítette a gördülékeny lebonyolítást.
Bedankt voor de hulp bij GC Ten Noeyn. 🙂
0 Comments